Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iszlám

2012.03.01

 

 

Az iszlám (arabul al-islām, al-iszlám ) arab, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezetőszerep. Hívői, a muszlimok azonban az iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.

A föld nagy világvallásainak egyike. Alapjául azon, Isten (arab eredetű, más muszlim országokban is használt nevén Alláh, vagyis Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib, közismert nevén Mohamed próféta adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránban gyűjtöttek össze követői, a muszlimok, magyarosan muzulmánok.

A kereszténység után, 1 milliárd 570 millió követőjével (ez a a Föld népességének 23%-a) a világ második legnagyobb vallása. Fő elterjedési területei Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, valamint Malajzia, illetve a legnépesebb muszlim ország, Indonézia.

Az iszlám emellett nem egyszerűen vallásnak, azaz dogmák és vallásgyakorlatok összességének, hanem valóságos civilizációnak is tekinthető: híveit Mauritániától Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Iszl%C3%A1m

Allah: arab kifejezés Isten megnevezésére.

Az Allah kifejezést elsősorban az iszlám használja, de az arab anyanyelvű keresztények és zsidók is ezt a szót használják a bibliai Isten megjelölésére, a muzulmán és keresztény araboknak sincs más szavuk istenre, mint Allah.

Az Allah szó etimológiailag az arab iláh (istenség, isten) szóból származik. Az iláh kifejezéshez az al határozott névelő csatlakozik. Így az Allah szó konkrét jelentése „az Isten”.

Allah kifejezés a pre-iszlamikus időszakban

Bár a köztudat az Allah kifejezést általában az iszlámhoz kapcsolja, a szó a pre-iszlamikus időszakban is a teremtő Istent, istenséget jelölte az Arab-félszigeten, a zsidók, keresztények, illetve a politeista arabság körében. Az politeista arab vallásban Allah, mint világot termető fő-isten szerepelt, mindazonáltal számos más istenséget és félistent tiszteltek. Ezek közül Hubal, illetve Allah lányai (al-Lát, al-Uzzá és Manát) voltak a legfontosabbak. Több zsidó-keresztény tradícióból ismert személyt, így Ábrahámot, Ismaelt, Jézust és Máriát is tisztelték, és Mekkában bálványokat emeltek a tiszteletükre, számos további istenalak vezethető le Noé leszármazottainak nevéből.

 

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Allah

 

•‘iszlám’: (arab): ‘Allah akaratába való belenyugvás’. Ered: Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia.

 

•Muzulmán/muszlim: az iszlámban hívők.

 

•Muhammad bin Abdullah = Mohamed (Mekka, 570/1 – Medine, 632 mi i.sz. után)

-kereskedő

-Hira hegyen jelent meg neki Gabriel Aa > 114 szútrába, fejezetbe jegyzi le tanításait = Korán.

-epifánia: megvilágosodás

 

-moslimun: ’aki átadja a lelkét Allahnak’ = követői

- >< a többisten hívő Mekka lakóival

-622: Medinába menekül: ettől számítjuk a muzulmán időszámítást = hidzsra/hedzsra

-630: győztesen tér vissza Mekkába

-lerombolta a régi jelképeket és méltó helyre állította a Kába kövét, amelyet áll. Ábrahámtól kapott.

•A Fekete kő szent relikvia. Szaúd-Arábiában a mekkai Nagy Mecset közepén álló ókori, kocka formájú kőépítmény, a Kába, a muszlimok számára előírt haddzs (zarándoklat) célpontja. A Kába dél-keleti sarkában, körülbelül másfél méter magasan van beépítve a szentély „alapköve”, a Fekete kő.

•Kb. 30-40 cm átmérőjű, tojás alakú kő, a geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja.

•Hiedelmek: isteni jel tekintik, Allah földre szállt jobb keze. A hívők megcsókolják, mert varázserővel bír. Akik nem jutnak elég közel, hogy ezt megtegyék, fejet hajtanak, amikor azon az oldalon haladnak el, ahol a kő van.

•A követ 930-ban elrabolták, ekkor több darabra tört > hosszas alku eredményeként visszakerült törötten. Ma vastag ezüst pánt és ezüst szögek tartják össze.

•Hiszik, hogy a kő az égből, az Édenből hullott le Ádám és Éva idején, hogy Ádám megtisztulhasson, miután kiűzetett a földi Paradicsomból. A kő eredetileg fehér volt, és csak azután lett fekete, hogy magába szívta az eredendő bűnt.

•Egy másik legenda szerint a Fekete követ Gábriel arkangyal (Dzsibril angyal) adta Ábrahámnak, hogy építse házát vele; a kő felszínén megmaradt az arkangyal lábnyoma.

 

•az iszlám két nagy ága:

–Sííta (15%):

         a közösség vezetője (azaz az imám = tudós, imát vezető)
Mohamed egy rokonának leszármazottja

–Szunnita (85%):

         nem kell a rokonának lenni, a vezetőt  (=kalifa)
a közösség választja

–más hitbeli különbségek

–gyakori harc a kettő között dervis: muszlim „szerzetes”

         pl. Gül Baba (türbe: síremlék, pl. a Rózsadombon)

 

A Kába a mekkai nagymecset (al-Maszdzsid al-Harám) belső udvarán álló szentély. Nevének jelentése: kocka, kocka alakú építmény.

Falának része a fekete kő néven ismert meteorit. (Tehát nem a kő neve a Kába, hanem a szentélyé.) A muszlim világban a Kábát szokás al-Kaaba al-musarrafa, „a magasztos Kába”), al-bajt al-atík  „Az ősi ház”), vagy al-bajt al-Harám „A szent ház”) néven emlegetni.

A fekete kő köré épült szentély és mecset az iszlám világ legfontosabb vallási műemléke, a muszlim közösség (umma) lelki hazája, a legszentebb hely. A kibla, a muzulmánok imádságának meghatározott iránya a világ minden pontjáról a Kába felé mutat. A hívők naponta ötször a szentély felé fordulva mondják el imáikat és a Korán parancsa szerint ide zarándokolnak az iszlám év utolsó hónapjaiban, hogy teljesítsék a hadzzs pontosan megszabott rituáléját.

A hagyomány szerint a Kába szentélyt Ibráhím (a bibliai Ábrahám) és fia, Iszmáíl (a bibliai Izmael) emelte az egy igaz Istennek;

 

A muszlim álláspont

Az iszlám hagyomány szerint a Kába helyét Isten jelölte ki a Földön, neve al-bajt al-maamúr, arabul: „a felépített ház”. A muszlimok úgy tartják, Ádám emelte itt az első szentélyt. Majd – a Korán alapján – Ábrahám és fia, Izmael „megemelték a Kába alapjait”. Ennek jelentése nem teljesen egyértelmű, de a hívők értelmezése szerint, Ábrahám és fia újjáépítette azt a szent épületet, amelyet még Ádám emelt, s amelyből akkorra csak az alapok maradtak meg.[6]).

Mekka a Szíria, Mezopotámia és Dél-Arábia felé vezető karavánutak közelében fekvő oázis, már az i. e. 6. században is vásárhely volt. Az ott élő beduin törzsek több istent imádtak. Itt született meg 570 körül Mohamed, az iszlám prófétája, aki először 40 éves korában álmában látta meg Gábriel arkangyalt (Dzsibríl angyal), aki azt parancsolta neki, hogy kövesse Isten szavát. Miután több látomása volt, egy ideig prédikációkat tartott, amelyek annyira nem tetszettek a gazdag mekkai kereskedőknek, hogy 622-ben Medinába kellett menekülnie előlük. Medinában további kinyilatkoztatásokat közölt a híveivel, miközben állammá szervezte őket. Amikor Mohamed 630-ban kardcsapás nélkül bevonult Mekkába, megtisztította a Kábát a pogány bálványoktól, és meghonosította az Allahban való hitet. Ugyanakkor megtartotta a Fekete kő kultuszát: a követ az ég felé emelte, hogy megtisztítsa, és egy ezüstkeretbe foglalva a szentély délkeleti sarkában helyezte el. Nem törölte el a Kábához tartó évenkénti zarándoklat szokását sem, sőt kötelességgé, a vallás egyik alapelvévé tette (zarándoklat, hadzzs): minden jó anyagi körülmények között élő, egészséges muzulmán köteles életében legalább egyszer ellátogatni Mekkába.

A Fekete kő az iszlám szent relikviája. Szaúd-Arábiában a mekkai Nagy Mecset (Masjid al-Haram) közepén álló ókori, kocka formájú kőépítmény, a Kába, a muszlimok számára előírt haddzs (zarándoklat) célpontja, az iszlám legfőbb szentélye. A Kába dél-keleti sarkában, körülbelül másfél méter magasan van beépítve a szentély „alapköve”, a Fekete kő.

A Fekete kő viszonylag kis méretű, kb. 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú kő, a geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja.[1] A kőhöz több évezredes hiedelmek tapadnak: az iszlám hívők isteni jelnek tekintik, úgy tartják ez Allah földre szállt jobb keze. A Kábához irányuló zarándoklatok már Mohamed ideje előtt is azzal végződtek, hogy a hívők megcsókolták a varázserejűnek tartott Fekete követ. „A pogány istenek és bálványok imádói azért csókolták meg a követ, hogy magukba szívják az erejét. A szokást, mely az egyistenhit elterjedésétől kezdve Allah tiszteletét szolgálta, Mohamed is szentesítette.” [2] A mai zarándokok is, amikor a háddzs pontosan megszabott rituáléja szerint körüljárják a Kábát, szintén megpróbálják megérinteni, megsimogatni vagy megcsókolni a csodatévő erővel felruházott követ. Akik pedig nem jutnak elég közel, hogy ezt megtegyék, fejet hajtanak, amikor azon az oldalon haladnak el, ahol a kő van.

A követ 930-ban elrabolták, ekkor több darabra tört. A karámita szekta fanatikus harcosai betörtek Mekkába, romba döntötték a várost és a szent követ Bahreinbe vitték, ahol huszonkét éven át zálogként maguknál tartották. Csak hosszas alku eredményeként került vissza eredeti helyére, de ekkor már törött volt. Ma vastag ezüst pánt és ezüst szögek tartják össze.

Sok-sok muzulmán követte Omár példáját: megadják a tiszteletet a Fekete kőnek, mert ezt sugallja szeretetük és tiszteletük Mohamed iránt, aki a szentély átépítésekor a követ a Kábába helyezte. „A kő érintése vagy csókja csupán egy szabadon választott cselekedet, nem kötelesség, vagy előírás. Azok, akik a követ – amely az egyetlen, amely megmaradt a szent építményből, amelyet Ábrahám próféta, az arabok ősatyja épített.

 

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1ba

 

A kibla arab szó imairányt jelent.

Az iszlám kezdeti időszakában az imairány Jeruzsálem volt, majd Allah parancsára (Korán 2:149 és 2:150) a muszlimok az iszlám szerinti legrégebbi imaház, a mekkai Kába szentély felé fordultak.

Az isteni kinyilatkoztatás az imairány megváltozásáról ima közben érte a muszlimokat. Medina városában még ma is áll az a mecset, ahol ez történt: a Kétkiblás Mecset (Meszdzsid Kiblatejn).

A muszlim köteles minden imáját a kibla felé végezni. Harminc fokos tévedés megengedett. Ha valaki ima közben értesül arról, hogy rossz irányba imádkozik, azonnal a helyes irányba kell fordulnia, ha pedig csak az ima elvégzése után, nem kell azt megismételnie.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kibla

Ramadán

Ramadán, perzsa kiejtés alapján ramazán az iszlám holdnaptár 9. hónapja, amely alatt a muszlimok napkeltétől-napnyugtáig böjtölnek.

Eredete

Az arab eredetű „ramida” szóból származik, amely szárazságot, hőséget jelent. Ramadán hónapban arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamednek akaratát. A hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égből Mohamed prófétának, aki a Híra hegyére vonult vissza elmélkedni és böjtölni. Az iszlám hit szerint ilyenkor a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka.

Naptári elhelyezkedése

Mivel az iszlám naptár rövidebb, mint az általunk használt Gergely-naptár, így az ünnep ahhoz képest folyamatosan vándorol, évről évre más időpontra, általában 11 nappal korábbra esik, mint az előző évben.

A böjt kezdetét hagyományosan úgy határozzák meg, hogy az előző, sabán hónap végén nagyhitű, megbízható emberek hiteles tanúk előtt igazolják, hogy a Holdat látni lehet. Ugyanezt az eljárást követik a böjti hónap végén is. Egy-egy felhős éjszaka vagy éles szemű muzulmán így akár napokkal is meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a böjtöt.

2011-ben augusztus 1–29, 2012-ben július 20 - augusztus 18 között ünneplik.

Vallásos előirások

A hívőknek 30 napos böjtöt kell tartaniuk, amitől a test és a lélek megtisztulását várják. Napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, a nemi kapcsolattól, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát. Felmentést csak a 14 éven aluli gyermekek, az utazók, a terhes és szoptatós anyák, a csatában harcolók és a betegek kapnak. Mivel a böjt a nap járásától függ, északabbra fekvő országokban akár hajnali három órától este kilencig is érvényesek lehetnek a tilalmak.

A ramadán másik lényeges eleme a vallásos elmélyülés. A hivők naponta ellátogatnak a mecsetbe, ahol a Koránt tanulmányozzák, és a ramadáni estéken az esti imát követően taravih imát végeznek, mely nyolc, húsz vagy harminckettő rakából, azaz imaszakaszból áll. A böjt hónapjának fontos szociális szerepe is van. Napnyugta után csoportos étkezést, iftárt tartanak, ahova meghívják a családtagokat és a barátokat. A ramadán végén hatalmas közösségi lakomát rendeznek, és a szeretetük jeléül adakoznak a szegényeknek is. A ramadáni adakozás (arabul: zakat-ul-fitr vagy szadakat-ul-fitr) kötelező minden muszlim számára, aki legalább egy napi élelemmel bír.

A ramadán mindenki számára kötelező, aki nem beteg vagy utazó, az iszlám öt alappillérének egyike a vallás, az ima, a zarándoklat és a szegényeknek adandó alamizsna mellett. A beteg és az utazó köteles később az elmulasztott napokat bepótolni.

A 2009-es ramadán augusztus 22-én, szombaton napnyugta után kezdődött meg az iszlám világ nagy részén, ám Törökországban és a Balkánon egy nappal hamarabb.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ramad%C3%A1n

Mohamed, a legenda szerint, közvetlen leszármazottja volt Ábrahám prófétának, a három világvallás ősatyjának, elsőszülött fián, Iszmáelen keresztül. Mohamed tehetős családba született, a kurajs törzsbeli Abdallah és Amína fiaként, Mekka környékén, a mai Szaúd-Arábiában). Főleg a karavánok ellátásából éltek. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Abu Tálib nevelte fel.

Mohamed foglalkozása kereskedő volt. Huszonöt évesen feleségül vette munkaadóját, a 40 éves özvegyet, Hadídzsát, attól kezdve rengeteget utazott. Tőle hat gyermeke született: két fiú (Abdalláh és al-Kászim), akik mindannyian fiatalon hunytak el, továbbá négy lány (Rukajja, Umm Kulszúm, Zajnab és Fátima). A lányok közül Fátima volt a kedvence, akinek a férje, Ali később kalifa lett. Hadídzsa halála után még tíz felesége volt, többségüket politikai szövetségek érdekében vette el. A legkedvesebbet Ajsának hívták, ő az egyik legfontosabb szövetségesének, Abu Bakrnak a lánya volt.

Tizenöt év elteltével egyre gyakrabban tért vissza a Hira hegyre, itt jelent meg előtte Gábriel arkangyal, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait. Ez 114 szúrát (fejezetet) kapott, és összességét Koránnak nevezzük. Ekkor már jelentős csoport alakult körülötte, melynek tagjai moslimunnak (aki átadja lelkét Allahnak), azaz muzulmánnak nevezték magukat. Összeütközésbe kerültek a többistenhívő Mekka lakóival, így 622-ben Medinába menekülnek (hidzsra). Ettől számítják a muzulmán időszámítást. 630-ban Mohamed győztesen tért vissza Mekkába.

Lerombolta a régi jelképeket és helyre állította a Ka'aba (Kába szentélyt), melyet állítólag Ábrahám épített. Életrajzai kiváló tömegszónokként és kivételes képességekkel megáldott hadvezérként emlékeznek rá.

Mohamed cselekedetei, tanításai

A legenda szerint magányt kereső, töprengő ember volt, gyakran voltak álmai és látomásai. 610 körül, tehát negyven éves korában, egy ájuláshoz hasonló rohamban megjelent neki Gábriel arkangyal. Rohamai és látomásai sorozatosan ismétlődtek. Mohamed sokat szenvedett tőlük és saját ördögi megszállottságának tulajdonította ezeket az időszakokat. Egy roham alkalmával, az elsőtől hat hónapra, Gábriel arkangyal azt a parancsot adta neki, hogy álljon ki az emberek elé és óvja a őket Allah haragjától, a pokol tüzétől s mindattól, ami ezt felidézheti. Gábriel tanította meg imádkozni és mutatta meg neki, mikor és hogyan kell elvégezni a rítusokat. Rohamait felesége és környezete tartotta először isteni kinyilatkoztatásnak, hívei száma azonban nagyon lassan gyarapodott.

Mohamed Mekkában

Mekkai nyilvános fellépése, ahol a világ végét és a paradicsombeli boldogságot hirdette, valamint megtérésre és jócselekedetekre hívta fel honfitársait, hogy ezáltal szabaduljanak a kárhozat veszedelmétől, nemhogy hívei számát szaporította, hanem ellenségeket szerzett neki. Kigúnyolták a régi istenektől való szakítása miatt, amiben városuk kultuszára (→Kába) nézve veszedelmet láttak. Mohamed ellenséges indulatukat azzal viszonozta, hogy az isten ítéletét még félelmetesebbnek hirdette. Szodomát és Gomorrát vette példának, magát Noénak nevezte, akit szintén kigúnyoltak az özönvíz előtt, és Mózessel hasonlította össze, aki szintén megátalkodott és konok embereknek volt kénytelen prédikálni. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy első hívei közül egy csapat 617 tavaszán kivándorolt Abesszínába (Etiópia), ahol a keresztény uralkodónál menedéket talált, Mohamedet pedig családjával, a hasimita ággal együtt, kiközösítették honfitársai. Követői közül ekkor újabb csapat vándorolt Abessziniába, de Mohamed nem engedett tanításaiból. Prófétai igényekkel lépett fel, politikai terveket szőtt és vallásos rendszert igyekezett kiépíteni.

Vallását, Ábrahám vallása megújításának mondta, melynek Jézus (Isa) és János (Jahja) azaz Keresztelő Szent János a kiemelkedő prófétái.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mohamed_pr%C3%B3f%C3%A9ta

Fátima (Allah legyen vele elégedett) Mekka városában született 605 körül. Fátima Az-Zahra Mekka városában született egy pénteki napon Dzsumádi Al-Ákhir hónap 20-án, szinte apja Mohamed (S) prófétai meghívatásával egy időben. Ekkor a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) 35 éves volt. Azon a napon született, amikor a mekkaiak nem tudták eldönteni hogyan építsék újra a megrongálódott Kaabát, és Allah küldötte bölcs megoldást talált a Fekete-kő áthelyezésére. Lepelre helyezte a követ, majd arra kérte a törzsek vezetőit, hogy fogják meg a lepel egy-egy sarkát és úgy vigyék a helyére. Ezt követően saját kezével helyezte vissza a követ eredeti helyére.
Fátima gyermekkorát azonban a hit és a hitetlenség közötti elkeseredett harc közepette töltötte, hiszen öt éves korábban kezdődött el a kinyilatkoztatás, és a mekkai bálványimádók hamarosan üldözőbe vették a muszlimokat. Ezek a súlyos események egész életére kiható mély benyomást tettek rá. Mohamed Próféta egy alkalommal a Ka’abában imádkozott, majd amikor leborult az egyik mekkai pogány rádobta egy tevének a belsőségeit. Addig ebben a helyzetben maradt amíg nem jött Fátima, és el nem távolította róla a szennyeket.

Fátima (A) tanúja volt annak a harcnak és buzgólkodásnak, melyet apja (S) folytatott, mint ahogy az az ellenségesség és gyűlölet is nyilvánvaló volt számára, mellyel Mekka népe viseltetett a küldetéssel szemben. Ez a légkör már kora gyermekkorában megacélozta lelkét, és elhivatottá tette az igaz ügyért való kiállásra. A Qurays tudatlanjainak, a Próféta (S) ellen való támadásai és gúnyolódásai fokozódtak, miután nagybátyja Abu Tálib elhunyt. Mohamed (S) méltósággal és türelemmel viselte megpróbáltatásait, még akkor is amikor porral arcon dobták. Ezt látván Fátimát (A) súlyos bánat fogta el, miközben megtisztította apja arcát a portól. Ez az esemény oly módon berögződött lelkébe, hogy később végigkísérte egész életén át. A tudatlanok így bántak azzal az emberrel, aki az igazság fényét hozta el hozzájuk. A Próféta (S) így szólt vigasztalás képen lányához: "Ne sírj kislányom! Allah bizony elhárítja a csapásokat apádtól, és győzelemre segíti őt és küldetését a Vallás ellenségeivel szemben." Ilyen módon érte el a Próféta (S), hogy lánya lelkében elültesse az Allahért (SWT) való dzsihád, és a türelem szellemét. Nagy szüksége is volt Mohamednek (S) és családjának a türelemre, hiszen hátra lévő mekkai tartózkodásuk alatt sem enyhültetek az őket érő atrocitások. Mint ahogy hasonló megpróbáltatások érték a korábbi idők prófétáit (A) is, ám ezek hosszú távon nem tudták megakadályozni a küldetés terjedését és győzelmét. Látván a pogányok a Próféta (S) erkölcsi tartását lassan kezdtek megenyhülni, és sokuknak az igazság megtalálta útját szívéhez.

Mindezekben a dolgokban Fátima (A) magába itta apja (S) példáját, felkészülve küldetésének továbbvitelére.

Fátima Kivándorlása

A dzsáhilijja, amelyben a Qurays élt, egyszer odáig vetemítette őket, hogy merényletet tervezzenek a Próféta (S) ellen. Ám ez a magasztos Allah akarata ellen volt, ezért Mohamed (S) parancsot kapott a kivándorlásra, Mekkából Yathribba, ahol meghallgatásra talált az igaz útra való hívás. Mohamed (S) kivándorlásában természetesen vele tartott lány Fátima (A) is. Később Ali (A) is követte őket, aki a Prófétát (S) helyettesítette házában, miközben a Qurays tagjai meg akarták Mohamedet (S) gyilkolni. Így Ali (A) is csatlakozott ahhoz az új harchoz, melyet a Próféta (S) hirdetett a kivonulás után. Amikor a Próféta (S) megérkezett Medína (Yathrib) közelébe Quba' nevű településre, itt várta be Alit (A) és Fátimát (A), míg meg nem érkeztek, hiába tanácsolták neki a szahábiak, köztük Abu Bakr, hogy vonuljon be Medínába, de ő (S) így szólt: Nem lépek be Medínába, amíg unokaöcsém és lányom meg nem érkezik. Ekkor nyilatkoztatott ki a következő koránvers: "Ezért azoknak, akik elvégzik a [Mekkából való] kivonulást, kiűzettek lakhelyeikről és zaklatást szenvedtek el az én utamon, és [akik] harcolnak és megölettek - azoknak bizony eltörlöm a rossz cselekedeteit és bevezetem őket a kertekbe, amelyek alatt patakok folynak. Jutalom lesz ez [számukra] Allahtól. Allahnál van a legszebb jutalom." (3:195)

A kivándorló szakítottak régi életükkel Allah (SWT) elégedettségét áhítozva valamint a teremtőnek és prófétájának való engedelmesség végett.

Fátima volt az az ember, aki a leginkább hasonlított apjára, Mohamed Prófétára (Allah dicsérje és üdvözítse). Áisa mondta: „Nem láttam egyetlen teremtményt, aki jobban hasonlított volna beszédében és járásában Allah küldöttéhez Fátimánál” (al-Tirmidzí). Fátima 18 éves volt amikor kivándorolt Mekkából Medinába. Umm Kulthum társaságában, valamint Áisa, Aszmá és Umm Rúmán, Abú Bakr felesége társaságában hagyta el Mekkát. A kivándorlás után Fátima tovább nevelkedett apja kezei alatt. Umm Szalama, a Próféta egyik felesége is méltató szavakat mondott erkölcsiségéről, helyes viselkedéséről és istenfélelméről. Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt Fátimához: „Ó Fátima! A magasztos Allah mérges, ha te mérges vagy és elégedett ha te elégedett vagy”. Egy másik alkalommal így szól hozzá: „Elégedett vagy-e azzal, ha te vagy a hívő asszonyok úrnője és ezen közösség úrnője?” Egy következő hadíszban így szólt a Próféta: „A legkiválóbbak a Paradicsom asszonyai közül, Khadidzsa, Khuwaylid leánya; Fátima Mohamed leánya; Marjam Imrán leánya (Szűz Mária) és Ászia, Muházim leánya, a Fáraó felesége”.

Fátima egyébként kivette részét a harcokból, ha nem is a csatatéren, de a sebesültek ápolásában. Az Uhudi csata után ő látta el férje Ali segítségével a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) sérüléseit. Adakozása is példamutató volt. Egy alkalommal Fátima eladta alanynyakláncát, hogy felszabadítson egy hívő rabszolganőt. Haszan Al-Baszrí azt mondta róla, hogy nincs még egy hozzá hasonló asszony az istenszolgálat terén.

Nem elhanyagolható szerepet játszott a Próféta (S) életében és küldetésében egy nő, akivel összekapcsolódott szíve, és mindenben segítője volt, egyedülálló szerepet betöltvén életében. Ő volt első felesége Khadidzsa (R), akivel 15 éven át élt boldog házasságban.

Forrás: http://mosalmad.ingyenweb.hu/keret.cgi?/fatima%20az-zahra%20a%20elete.html

 

•25 apostol közül 20 az idők során valláselméleti okokból kiszelektálódott és 5 nagy apostola lett a muzulmán vallásnak, pl. Mózes. Az Ó-Újszövetség, a zsidó hit és a muzulmán között nagy az átfedés. Pl. az 1 isten hit szent hegyei a muzulmán hittel vannak kapcsolatban.

•Statisztikailag ez a legerősebb(en terjedő) vallás. Ratzinger hatalmas pápai szónoklattal hívja a hívőket a római kat. valláshoz: pasztorációs munka.

•Kp.-ban (az egész élet kp.-jában!) áll Allah, akinek prófétája Mohamed. Cél: engedelmesség, odaadás.

•Utolsó ítélet dogmája + átveszik a feltámadás ideológiáját! = A halál után az életben betöltött etikai cselekedetek alapján tovább élünk.

•’Mohamedán’ nevű vallást nem szeretik, mert ők nem egy embert követnek, hanem annak tanításán keresztül egy Istent.

•Adakozás: mindenki, akinek van valamennyi pénze, annak adnia kell. Ez nem egyházi adó! Ez a vallási hitadomány mindig a gyöngéknek, szegényeknek szolgált! < társ.-i szolidaritási dimenziót behozó elem.

 

Burka, csador, hidzsáb, nikab

•Egyes iszlám országokban a csador kötelező viselet a nőknek: az egész arcot szabadon hagyja.

•A burka az egész testet és a fejet is eltakarja, csak a szem látszik.

•Sok pakisztáni muzulmán hord nikab-ot, amely a burkához hasonlít, de a szemeket teljesen láthatóvá teszi, s ezen felül egy fejpántot, melyre arab nyelven van írva: Allah nagy!

•A hidzsab csak a hajat és a nyakat fedi. Viselése országonként eltérő: függ az egyes emberek vallási meggyőződésének mélységétől, hogy az illető az iszlám mely ágát követi.

Øahol törvény írja elő a nőknek a hidzsáb viselését: Irán (vallásrendőrség figyeli!) és Szaúd-Arábia.

 

AZ ISZLÁM VALLÁS ÖT PILLÉRE

 

1. Siháda: hiteskü, hogy nincs más Isten, Allah, és Mohamed az Ő prófétája.

2. Szálát: ima. Napi 5 ima, hajnali, déli, délutáni, naplementi és esti

3. Zakat: anyagi hozzájárulás. Minden muszlim jövedelmének 2,5%-át be kell fizetni a zakat alapba, melynek felhasználása az Iszlámban szabályozott. A zakat nyolcféle célra fordítható, melyekben az Iszlám adminisztrációs, szociális és vallási rendszerének finanszírozása a közös vonás. Zakat fizetésére csak az kötelezhető, aki rendelkezik saját megélhetésén felül osztható jövedelemmel.

4. Ramadan: böjt. a teljes holdhónap ideje alatt napkeltétől napnyugtáig. A hívő nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat és szexuális életet nem élhet. A lélek és hit erősítésének időszaka ez, melyben a gazdag egy hónapig ugyanúgy éhezik, mint a szegény egész éven át. Nem kötelező: beteg, vagy utazó számára, azonban ha fennáll az újrateljesítés lehetősége, akkor azt be kell pótolni. Erre időzíteni üzleti és egyéb tárgyalásokat illetlenség.

5. Hadzs: zarándoklat – egy életben legalább egyszer eljusson Mekkába, az egyistenhit kiindulásának színhelyére. Itt: Ábrahám próféta fiával, Iszmáellel a világon elsőként az egyisten tiszteletére szentélyt építettek. Kába köve: Allah zárókőnek adott le a Rá való emlékezés jegyében.

 

Mecset

•Az arab maszdzsid szóból = a szadzsad (meghajlás) szóból ered.

•A mecsetek szerény belső berendezése közül kiemelkedik a szószék (minbar) és a Kába (Kibla) irányába tájolt imafülke mihrab.

•A Mekka-i irányt, amely irányba fordulva a muszlimnak az imát végeznie kell, a falban kialakított mihráb (imafülke) mutatja. Az épület alaprajza többnyire négyzet alakú.

•A mecset szerves részét alkotja:

-a minaret, ahonnan a müezzin imára szólítja a hívőket. De sok helyen a tetőről, valamelyik falról vagy az udvarról szólítanak imára.

-kútszerű szökőkút a rituális mosakodáshoz, amit folyóvízben kell elvégezni.

-a cipős szekrény; a minbár vagy pulpitus (szószék), a minbár körül az imám vezeti az istentiszteletet

-a dikka vagy dobogó rendszerint egy vonalban áll a mihrábbal. Az ún. feleletadók innen közvetítik az imám testhelyzetét a tömegnek és megadják a válaszokat.

-a kurszi, azaz olvasópult a dikka mellett helyezkedik el, ez tartja a Koránt, amelyből a kántor recitál.

 

Poligámia

Legális választási lehetőség – max 4! –, amely segíti a családok összetartását, elkerülve ezzel a nőkkel szembeni méltánytalanságokat.

A nőkről való gondoskodást szolgálja, mert akik özvegyen/ elhagyatottan maradtak, mindenféle segítség nélkül, azokat elvehették.

Az arab férfi megy elől, mögötte

 a nő, mert a férfi feladata a nő megvédése.

 

Korán

Megszerkesztése: 654-ben; ettől a pillanattól kezdve a szöveg kánoni formája érintetlen maradt.

Mivel a muszlim hittudósok véleménye szerint a szent könyv közvetlen inspiráció eredménye, azaz valódi szerzője nem a próféta, hanem maga Allah, a sugalmazó Isten, ezért szövegének egyedül lehetséges értelmezési módja a szó szerinti, minden további javítás, korrekció vagy kritikai szempont érvényesítése pedig közvetlen istengyalázás volna.

Az iszlám szent könyve, Isten legutolsó kinyilatkoztatott Szentírása. A Korán arab szó és olvasmányt, recitációt jelent. Furkánnak is nevezik, azaz a hamisság és az igazság közötti megkülönböztetőnek.

 

A Korán azon kívül, hogy tartalmazza Isten tanításait, összegyűjti a korábbi Kinyilatkoztatások tartalmát. Ez az egyetlen Könyv, amely eredeti formájában maradt meg. Kinyilatkoztatása óta egyetlen betű sem változott meg benne, hiszen a Korán változatlanságát maga Isten garantálta az embereknek. „Mi bizony leküldtük az Írást [a Koránt], és Mi bizony megőrizzük azt.” (Korán 15: 9) és a Feltámadás Napjáig változatlan, érintetlen marad: „Hatalmas egy Írás ez! Nem férkőzhet hamisság hozzá sem elölről, sem hátulról. [Az] küldte le, aki Bölcs és Magasztalt.” (Korán 41: 41-42). A Korán az egyetlen isteni Írás az emberiség történetében, amely teljes és eredeti formájában fennmaradt a legcsekélyebb változás nélkül.

 

A Korán az egyetlen olyan Szentírás, amely teljes terjedelmében memorizálható, az ember korától vagy intellektuális hátterétől függetlenül. Tartalmazza az isteni tanítások lényegét; megerősíti és bizonyítja a korábbi könyvek igazságát, az egyistenhitet, Isten imádatát, illetve a Neki való engedelmesség kötelezettségét; összegyűjti a korábbi könyvek értékeit, melyek szétszóródtak; elismeri azt, ami igazságként megmaradt bennük; és világossá teszi azt, amit az emberek az idők során elferdítettek és megváltoztattak bennük: „Ti, az Írás birtokosai! Eljött immár hozzátok a Mi Küldöttünk, elmagyaráz nektek sok mindent abból, amit elrejtettetek az Írásból.” (Korán 5: 15).

http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=44&Itemid=37

 

Szunniták és siiták

A szunniták onnan kapták a nevüket, hogy szerintük a szunnát (Mohamed és társainak Koránban nem rögzített hagyományait, a hadíszokat) ők követik a leghívebben. A síiták (síat Ali, azaz „Ali pártja”) is követik a hagyományokat, azonban azokat újabbakkal egészítették ki (például Ali példabeszédeivel és leveleivel), illetve ők a szunniták egyes hagyományait nem tartják hitelesnek.

A szakadás okai eredetileg utódlási kérdésekre vezethetők vissza. A síiták a Próféta családjának leszármazási vonalát követve tesznek hitet vallásuk autentikus folyamatossága mellett, míg a szunniták a „társak”döntéseire helyezik a hangsúlyt ebben a kérdésben. A háridzsiták a legjámborabb és istenfélőbb muszlimot tartották a közösség vezetésére a leginkább alkalmasnak, szerintük Isten akaratát földi hatalmi harcok nem befolyásolhatják.

A síiták elutasítják az első három kalifa legitimitását, egyedül Ali (fenséges, fennkölt) (Mohamed unokatestvére és veje) és felesége, Fátima leszármazási vonalát ismerik el jogosnak. Az emberi hatalom által trónra ültetett kalifákkal (legfőbb vallási vezető) (legyenek bár Mohamed közvetlen társai) szemben a Próféta spirituális szellemi örökösének a mindenkori imámot (arab-,,vezető”) tartják, aki felhatalmazását Mohamed és elődei közvetítésével, egyenesen Istentől kapta.Az első imám Ali. Alit a szunniták is elismerik és nagy becsben tartják, a síiták azonban titkos ismeretek tudójaként tartják számon és kiválasztottként tisztelik. Ezt a lehetőséget a szunniták határozottan elutasítják. Szerintük Mohamed nem jelölt ki utódot, az utódválasztás joga a muszlim közösségé.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Iszl%C3%A1m

 

Szúfizmus

A szúfikat fukará („szegények”, egyes számban: fakír) néven, vagy perzsa eredetű szóval dervisekként is emlegetik, leginkább a világról való lemondásuk, önként vállalt nincstelenségük miatt.

Megjelenésének és kialakulásának története 4 időszakra osztható:

1. A korai aszketizmus megjelenése;

2. Az „isteni szereteten” alapuló klasszikus miszticizmus kifejlődése;

3. Az Ahl asz-Szunnah wal-Dzsamáah (a szunnita ortodoxia) és a szúfizmus kettéválása;

4. A keresztény és buddhista szerzetesrendekhez hasonló misztikus testvériségek megjelenése és elterjedése.

A szúfizmus nem tekinthető egységes irányzatnak. Misztikus, spirituális tanainak kialakulása számtalan rendhez és mesterhez köthető, jellemzően mindegyik saját tanításokat és gyakorlatokat követett.

A nagy tudású, az ezoterikus útra rátalált mestereket (seik) tanítványok vették körül a mester házában, vagy egy erre a célra szolgáló, adományokból fenntartott épületben (kolostorban). A mester a tanítványokat fokozatosan vezette be az isteni megtapasztalás általa gyakorolt formáiba (tariq), a saját misztikus módszerével. Többnyire Allah nevének vagy a Korán sorainak ritmikus ismétlései, éneklés, tánc és zeneszó mellett révedtek el a transzcendens megtapasztalás élményében. A seiknek a tanítvány felett teljhatalma volt, minden körülmények között engedelmeskednie kellett, még akkor is, ha az ellenkezett az iszlám törvényeivel, a saríával.

A tanító kinevelte követői közül azokat, akik majd halála után továbbviszik művét és terjesztik azt (kalifák[1]). Ezzel a szúfik, az ortodox jogi iskolákhoz hasonló, tanítványi láncolatot (szilszila) alakítottak ki, amely szervezeti felépítéséből adódóan is, komoly vetélytársa lett az ulemának. Szentként tisztelték mind a mestereket haláluk után, mind mesterré lett növendékeiket, a kalifákat.

Az iszlám misztikusait valí ("szent") néven is emlegetik. Minthogy a szó eredeti jelentése "közelálló" vagy "barát", a valík „Isten barátai, kiknek nem kell félniük és sohasem szomorúak”. A szentkultusz tulajdonképpen ellentétes az iszlám tanaival, hiszen azok nem ismernek el semmiféle közvetítőt Isten és ember között, de az élő, és főleg a már halott szentek kultusza mégis vonzó volt a nép számára, így sok iszlám előtti szokás a misztika köntösében került át a muszlim néphitbe. A hatalmasabb szúfi vezetőknek sokszor csodatévő képességet is tulajdonítottak.

A szúfi utat a muszlim többség gyakorlatát jellemző külsőségek és vallásjogi előírások (saría) mellett, alapvetően a befelé fordulás, azaz Allah személyes megtapasztalásának igénye jellemzi. A hétköznapi előírásokon túlmenően, valamely meditációs eszköz (leggyakrabban a meditatív ima (dhikr), illetve ennek részeként esetleg zene, tánc) segítségével kívánják megtapasztalni az Allahban való feloldódást.[2] Az egység felé vezető úton megkülönböztetik a tudást és az ismereteket, előbbi alatt értve az Allahról alkotott igazságot (Allah igazságát), utóbbi alatt pedig az emberi (másodlagos, lényegtelen) ismereteket, létrehozva ezáltal a misztikus irányzatokra jellemző ezotéria-exotéria kettősséget.

A szúfizmus legfontosabb lelkigyakorlata a dhikr, vagyis Isten nevének és bizonyos Korán-részleteknek a recitálása, valamint a "kerengő dervisek" (lásd mavlavíja) táncos szertartásai és ezek továbbfejlesztése.

Az ún. "üvöltő dervisek" (lásd rifáíja) zajos dhikr alatt az eksztázist elérve gyakran önmagukat is megsebzik, más rendek viszont a néma szertartást (dhikr khafí) részesítik előnyben, amelynek során a hívő magában ismétel bizonyos formulákat, illetve testének bizonyos pontjaira összpontosítva meditál.

A szabályok betartásával és az isteni jóindulat segítségével, a "kereső" egyre inkább lazítani próbálja alantasabb énjének béklyóit, mígnem teljesen megszabadul tőlük és lelke végre megismerheti az igazi hakíka állapotát, amely felé mindig is törekedett. A szúfi út végső célja a faná, az én megsemmisülése. Ez ugyan elsősorban etikai kategória, ám lassan elvezet az emberi én teljes kioltásához.

A misztikusok a személyes istenélménytől mentes, külsőségekre összpontosító vallásjognak igen kevés értelmét látták, így a saría, vagyis a hagyományos vallásjog rendszerének kiegészítéseként egyre jobban kialakították a maguk útját (taríka, "az út") és célját (hakíka, "a valóság"). Mindazonáltal a szúfik legtöbb csoportja az ortodoxia keretein belül kívánt maradni és hangsúlyozta, hogy a saría betartása elengedhetetlen feladat, és már a kezdetektől fogva megpróbáltak kialakítani egy egymást kölcsönösen kiegészítő ellentétpárokból fölépülő teológiai rendszert (például „megsemmisülés és visszatérés”, „megrészegülés és kijózanodás”), amellyel összhangba hozhatnák vallásosságuk külsődleges és lelki oldalát. A két oldal szembeállítása mindig is jellemző maradt.

 

 

A szúfizmus és az iszlám

 

 

A szúfi tanítások többsége besorolható szunnitaként vagy síitaként, ugyanakkor van néhány tanítás, mely elkülönül az iszlám ortodox tanításaitól (esetleg magától az iszlámtól is, amennyiben a szúfi út az iszlám felett áll).

A muszlim és szúfi közösségek (emlékezve arra, hogy a szúfik majdnem mindig muszlimnak vallják magukat) kapcsolata nem felhőtlen. A hivatalos muszlim álláspontot képviselők nem ritkán szektásnak, eretneknek tekinti a szúfikat, illetve a szúfik gyakorta dogmatikusnak (és ebből eredően tévesnek) az előbbieket.

 

Az ellentét alapja az, hogy a szúfik szerint Allah megismerése egyéni tapasztalatszerzés útján is lehetséges, míg az ulema (vallástudósok) szerint Allah csak a Korán, a hadísz és a saría tanulmányozásával ismerhető meg.

Hadísz – jelentése hírek, elbeszélés. Mohamed próféta életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött elbeszélések gyűjteménye. Az iszlám legtöbb irányzatában az isteni kinyilatkoztatás hiteles forrásának tartják, a Koránt követően, másodikként (de például a koraniták csak az utóbbit). A hadíszokat a Mohamed halálát követő két évszázadban gyűjtötték össze és szájhagyomány útján terjedtek mielőtt lejegyezték és kodifikálták azokat.

 

Saria - jelentése "út", vagy " vízhez vezető ösvény".

A sharia terminusnak az iszlám vallással kapcsolatban több jelentése is használatos

1.     legtágabb értelemben elvont teológiai fogalom, amely az Isten által alkotott a világ harmonikus működését megszabó törvényeket jelenti, beleértve a természeti törvényeket is.

2.     Az emberek számára Isten által előírt helyes életmód, viselkedés tkp. az iszlám életforma, életmód

3.     az iszlám vallásjog, vallásjogi hagyomány

 

•A Korán és a Prófétai hagyományok egyértelműen tiltják a következőket:

- bármilyen fa kivágását háború esetén az ellenség földjén,

-a föld és a haszonjószágok elpusztítását,

-az ellenséges területek gyermekeinek, asszonyainak, öregjeinek és nem fegyveres férfiak legyilkolását,

-a papok és szerzetesek megölését!


A muszlimok számára a harc csak abban az esetben engedhető meg, amennyiben őket megtámadják, vagy a nem muszlim államokban a muszlim vallásúakat üldözik. S a harc is csak addig tarthat, amíg az ellenség vagy meg nem adja magát, vagy a kiűzésük meg nem történt, egy béke feltételével együtt.
Tilos megszegni a békét, amelyet kötött egy muszlim állam, akár nem muszlimokkal is!