Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Taoizmus alapjai

2011.05.06

Molnár József ELTE

A taoizmus alapjai
 
Lao-ce a Tao határtalanságáról (tai qi – wu qi), ürességéről, homályosságáról, megnevezhetetlenségéről (vu ming). Lét (ju) és nemlét (vu) egymást szüléséről, a nem-cselekvésről (vu vej) és a szavak nélküli tanításról (pu jen). Az erény (tö) teljességéről, a kormányzás tevékenység-nélküliségéről (wu si) és az ország kicsinységéről.
 
A Tao maga a természetörvény, mindent átható erő, mint a görögöknél a logosz, a hinduizmuban (brhamaizmusban) a dharma. De hogy eljussak a taoizmusig, bevezetésképpen egy kis ismertetés írok egy kínairól, pár görögről, s egy indiairól.
A taoizmus mellett haladó konficiuzmus, Kung-fu ce (i.e. 551- i.e. 479) tanításait követői őrizték meg a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben, aminek négy döntő szava van. Ez a négy szó: Li (mérték, erkölcs), Hsüo (tanulni, művelni), Da Hüo (Nagy tudomány) és Güntsi (bölcs, nemes, kiváló, magasrendű ember). Ahhoz, hogy valaki "nemes emberré" legyen, mindig be kell tartania a szertartási előírásokat (li), és gyakorolnia kell a zenét (jo). (Platon és Arisztotelész is fontosnak tartotta a zenét). Konfuciusz legfőbb törekvése: megőrizni a régiség szokásait, konzerválni a patriarchális család berendezkedését (báty, apa, férj, feljebbvaló tisztelete, felsőbbsége). Életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Konfucius szerint szükség van az önművelésre, a jellem építésére. Úgy vélte, a tanult emberekből lesznek azok is, akik majd egy olyan új államot vezetni tudnak, ami hasonlatos a régiekéhez. Platón szerint a filozófusoknak (bölcseknek) kell kormányoznia. (Kung-fu jelentése megjeleníti Kung-fu ce életét: kemény munka és jelentős tanulással töltött idő árán megszerzett tudás, jártasság, mely célját tekintve nemes, építő jellegű, ce =mester, barát, gyerek)
Szókratész (i.e. 470-399, nevében szerencse és erő) szerint az ember boldogságát (gör. eudaimonia) az adja, hogy a városállamon belül valamennyi képességét harmonikusan kibontakoztatja. Szerinte az erény (gör. areté) az ember igazi java. Erényes a tett, ha a jót jól végezzük. Azt hirdette, hogy a boldogság az erényben van, de az erény nem eszköz a boldogság elérésében, hanem maga a boldogság. A boldog élet megvalósítására pedig tudásra van szükség. Tehát a tudásnak erkölcsi vonatkozásban is van jelentősége. Szerinte az emberi élet legfőbb célja a tanulás, tudás. A rossz cselekedetek viszont a jó nem ismeretéből fakadnak. Úgyaúgy mint Kung-fu ce szerinte is nagy jelentősége van az önismeretnek.
Egy másik görög Hérakleitosz (i.e. 530-470) egyik lényeges tana hogy a logoszt (a világtörvényt) kevesen értik. Ez alapján osztályozta az embereket, így vannak, akik megértik az egyetemes világtörvényt, vannak, akik hallottak róla, de nem értik, s megint mások még csak nem is hallottak róla. Az embereknek pedig egyik legfőbb feladatuk a logosz megértése. Egy további fontos elgondolása, felismerése, hogy a jelenség és a lényeg elkülönül egymástól, a dolgok lényege a felszín alatt rejlik.
Vannak mesék, történetek, melyek arról szólnak, hogy Lao-ce és Kung-fu ce találkozott Buddhával. Buddha (i.e. kb.560-480), akinek a tanításai: nem ragaszkodni a dolgokhoz, nem ártani másoknak, elkerülni a rosszat, cselekedni a jót, tehát erényesen élni. Buddha utat mutatot arra, hogy lehet elérni a szenvedés végét, a megvilágosodást. Buddha szerint a nem cselekvés által, az embernek ki kell üretenie magát, s a meditációval eljuthat az ember a boldogságba, a nirvánába. Tehát van egy út a szenvedés megszüntetésére.
Úgyancsak egy ..út”-tal folytattom, ez az út a Tao. Mert a Tao-nak több megahatározása van, de a taoizmus szempontjából itt az út definicióval foglalkozom, mely a taoizmusban vert győkeret.
A taoizmus magába foglalja a taoista filozófiai (tao-csia) - ennek legfőbb forrásai a Lao-ce, Csuang-ce és Lie-ce nevéhez fűzött írások -, valamint a vallási hagyományt, amelynek formalizált tanítása és szertartásrendje, továbbá intézményes vezetése van. A két ág nyilvánvaló - bár némely pontokon feszült - kapcsolatban áll egymással. A taoista bölcselet és vallás nemcsak a kínai, hanem a koreai, a japán és a vietnami kultúrát is formálta. A vallásos taoizmus (daojiao) és a filozófiai taoizmus (daojia) a konfucianizmus legnagyobb ellenfelei voltak, és az egykor igen nyugtalan és ingatag világból való kimenekülés tanítását hirdették. Általában a halhatatlanság tanának kezdetétől beszélhetünk vallásos taoizmusról. Az örök élet és a halhatatlanság hirdetésével a taoizmus terjesztői, mágusai népszerűségre tettek szert a nép körében, és ez lehetővé tette számukra bizonyos társadalmi pozíciók megszerzését, de olykor egy-egy császár bizalmát is megszerezték. A halhatatlanság elérése céljából többféle módszert dolgoztak ki; ezek közé tartoztak a sajátos étrend, a légzőgyakorlatok és a meditáció, a szexuális fegyelem, az alkímia, a bővös talizmánok használata, valamint a mesebeli Mennyei Boldogság szigetének keresése. A taoizmus, buddhista mintára, jellegzetes túlvliághitet fejlesztett , ki. Lao-ce és más szentek nyugaton lakoznak, a Kunlun hegységben elképzelt paradicsomban, más védőszellemekké lett aszkéták pedig keleten, a Boldogok Szígetén. A rosszak a föld belsejében található: pokolra kerülnek. A taoista istenvílág csúcsán a "három tiszta" háromsága áll: Jü Huang Sang ti, az égisten, akit "felséges Jáde Császár"-nak neveznek, 2. az "őskezdet (T'ai-ki), a megszemélyesített Tao, aki P'an Ku, az első ember alakjában saját óriástestéből létrehozta' a világot (akárcsak Ymir vagy a Rigvéda Purusája) és 3. az istenné tett Lao-ce. A vallásos taoizmusban templomokat emeltek és kultuszokat alapítottak a nyolc halhatatlan tiszteletére, akinek birtokában van az örökélet elixírje ,legendájukat a régi Kínában szinte mindenki ismerte. Templomi kultuszuk igen pompás volt, az istenek és védőszellemek számára ételek felajánlásából, a halottakért és élőkért mondott ünnepi "misék"-ből, szinhází előadásokból és körmenetekből állt. A taoista kolostorokban aszkéták éltek, akik' a taóról meditáltak, és az "alkotó tétlenség”--nek, nem cselekvésnek (wu wei) szentelté magukat. Az öt fogadalom, amelyet meg kellett tartaniok, megfelelt a buddhistákénak, de a cölibátusra nem helyeztek akkora súlyt, mínt Buddha követői.
A kínai taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erőit mozgató teremtő őserővel, elérni a „nem-cselekvés” (wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást.
A taoizmus az egyén szabadságára, a természetességre, a spontaneitásra, az engedékeny kormányzásra, az egyszerű szerkezetű társadalomra, a misztikus élményekre, az én átformálásának módszereire helyezte a hangsúlyt, és így gyökeresen különbözik a konfucianizmustól, amely az erkölcsi kötelességekre, a közösségi szabályokra és a kormányzat felelősségére épül.
A taoizmus kibontakozó kínai univerzializmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e. 6. században. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce (j. öreg mester) aki Kung-fu ce kortárasaként, a taoizmus alapítójának tartunk, (Akiről egy hivatalos írás van, Sze-ma Csien, a "kínai történetírás atyja" írja, hogy az eredeti neve Li Er volt, de pontos évszám nincs.) Műve a "Tao Te King" az Út és Erény könyve volt. Melyet állitólag mielőtt visszavonult egy határőr kérésére, hogy a tanításai megmaradjanak írt meg. A Tao Te King központi eleme a tan alapvető fogalmának, a taónak egy átfogó kifejtése, értelmezése.
Tao Te King után, a legnagyobb hatású taoista mű a Csuang Csou-nak (i. e. 370-300) tulajdonított Csuang-ce. Dialógusok keretében mesél a taóról, anekdotákat mesél, amelyekbe beleszövi a Tao filozófiájának lényegét, Vallja, hogy a Tao a dologi világ határfogalma, túl beszéden és hallgatáson terül el az ember számára felfoghatatlan végső misztérium, a Tao átélése, mivel a gondolkodásnak határa van. A Csuang-ce gyakran hirdette a kvietizmus eszméjét, azaz a gondolatok hiánya, és a belső csend szerepét, a nemcselekvés (wu wei) fontosságát.
S van egy harmadik szerző a i. e. 4. században élt Lie-ce aki a szelek szárnyán szálldogált. A neki tulajdonított, a róla elnevezett mű címe a Lie ci. Bevallása szerint, meditációi során eljutott a végső abszolút valóságig, ahol megszűnt az én és a nem én közötti különbség. Szentekről beszélt, akik csodás tettek végrehajtására voltak képesek azáltal, hogy meditatív úton képesek voltak egyesülni a Tao-val. Az Úttal való összhang egyik ismérve a „természet(esség)", a „spontaneitás” (ce-jan, szó szerint: „légy önmagad"). Ez az a koncepció, mely egyike volt a korai taoizmus kezdeti elveinek, s mely gyorsan teret hódított, és így központi szerepet játszott a LieCi-ben, valamint a kor filozófusainak a gondolatvilágában is.
A Tao vagy az „Út", melyen minden élőlény halad, valamennyi kínai filozófiai iskola által közösen elfogadott koncepció. A kínai gondolkodók - akiket sohasem érdekelt a felesleges, üres töprengés - szüntelenül keresték a választ arra az alapve­tő kérdésre, hogy „Merre van az Út?", mely egyben magába foglalta a „Hogyan éljek helyesen?" és „Miként irányítsam a Bi­rodalmat?" kérdéseket is.
Ezekre a kérdésekre kereset választ Lao ce is. Lao-ce a határtalanságról így ír a Tao Te King-ben: ,,Örök az ég és örök a föld. Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belõlük az élet.”
Tehát amiből a dolgok származnak, azt a dolgok nem korlátozzák; csak a dolgoknak maguknak vannak korlátjaik. A Tao a határtalan határa, a határtalan határtalansága. Ahogy ez a Csuan-ce ben is szerepel: Tung Ko Ce megkérdezte Csuang Ce-t: “hol van az, amit Taonak neveznek?” “Mindenütt” - felelte Csuang Ce.
De vajon megnevezhető e, az amit Tao-nak nevezzünk?
A „Tao” kínaiul eredetileg utat jelent, de még sok más jelentése is van, pl. szabályzat, természettörvény. Lao-ce megfigyelte a természet változását és az emberek közötti kapcsolatokat, utána adott a „Tao” szónak új jelentést. Lao-ce szerint a Tao a legvalósabb és legkonkrétabb dolog, ami minden dolog születésének eredete.
Minden a Tao-ból származik és minden abba tér vissza, ám maga a Tao megnevezhetetlen és érzékszervekkel fel nem fogható. Lao ce így vall erről: ,,Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktõl-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja.”1 A Tao, mely szavakkal kifejezhető, nem az örök Tao. A név, amelyet az ember ki tud fejezni, nem az örök név. A meg nem nevezhető Tao az égnek és földnek ősoka. A megnevezhető Tao minden teremtmény ősanyja. "A Tao lény nélküli, mégis hatásában kifogyhatatlan. Az ő titokzatos mélysége minden dolgok forrása és teremtője, egyszerű, nem hivalkodó, láthatatlan örökkévaló némaság."2 To te king
Mindazonáltal a Tao megfogalmazásai a következők is lehetnek: 1. Az Út, amin a világmindenség mozog, ugyanakkor az Út, ami önmagába vezet, és amit az embernek be kell járni, azaz szellemi Úton lenni. A Tao a "bölcs" út is, amely a célhoz vezet, de Taonak nevezik a csillagok útját is az égbolton.
2. A megnevezhetetlen Elv, a Nagy Egy vagy a Nagy Ok (taj-csi).
3. A Tan (dharma), rend, törvényamely mindenben érvényesül, a mindenség legbensőbb törvénye, amihez ha igazodik az ember, akkor a halhatatlanságot is elérheti.
S vajon már biztosak lehetünk abban, hogy mi a Tao, vagy mik vannak Lao- ce gondolatai mögött, hát nem mindenki, erről Lao ce így ír: ,,Szavamat megérteni könnyű,és megfogadni könnyű. Mégse bírják megérteni, se megfogadni. A szavaknak õsapjuk van, a tetteknek királyuk van: ezt nem értik az emberek, és engem ezért nem értenek. Ha vannak, kik megértenek: ez az én gazdagságom.”3
Nagyon sokan fordították le a Tao Te King-et. A legtöbb nyelvre lefordított kínai könyv. S sokan sokféleképpen magyarázták. De, hogy hogyan nevezzük a dolgokat, az sok mindentől függ pl. egyéntől, társadalomtól, tudástól.
A Tao szerint nem létezik sem nemes, sem hitvány dolog. A dolgok szerint viszont bármi nevezhető nemesnek és hitvány­nak. A közfelfogás szerint nemesség és hitványság nem önma­gukban álló dolgok. A mérték szerint a dolgok egy bizonyos szemszögből nagynak, míg más szemszögből pedig kicsinek tűnnek. A megítélést illetően, ha a dolgokat a helyes helyzetből kiin­dulva helyesnek, viszont az ellenkező irányból vizsgálod azokat, úgy mindent helytelennek ítélsz. Az érzékek a rossz forrásai, mert különbségeket érzékelvén rávezetnek a megkülönböztetésre, és így eltávolítanak a taótól, a végső egységtől.
A taoizmus követői felísmerték, hogy az igazi tudás nem érzékelhető, dolgok-ismeretében áll, mivel ezek változékonyak, két őselv a jin ('árnyékos oldal', a földnek felel meg) és jang ('napos oldal', az égnek felel meg) termékei. A változások mögötti állandóság kifürkészése az igazi feladat.
Hogy a világ csak illúzió, azt formálisan, kimondja, a Lie-ce nevű alatt ránk maradt könyv, amikor a ,,huan " szoval minősíti, amely a bűvészek fogásait jelöli, mégpedig egy folytonosan mozgó ábrándkép, amelyben minden folytonosan változtatja képét.
Az érzékelhető világ sokféleség szemben, az ősalappal való egyesülés csak ürességgel érhető el. A lélek az e világi javakról való lemondás által üressé lesz, s képessé válik a valóság megragadására. A Tao átélésének élménye alatt azt kell érteni, hogy ember és természet egybeolvad, tehát a külső, és belső világ közötti kü­lönbség eltűnik.
Az igazi Tao a bölcsek szerint nem is elmagyarázható fogalom. El lehet sajátítani, de csakis a gyakorlatban létezik. ,,Amikor a tudat a dolgokkal (vu) kapcsolatba kerül, feltámadnak a szeretet vagy gyűlölet érzelmei; amikor a szeretet és gyűlölet érzelmei látható formát öltöttek (tettekben is megnyilvánultak), a tudatot már félrevezette a külvilág, nem képes visszatérni önmagához (eredeti természetéhez), s az égi törvény (t'ien-li) elpusztul benne. Ezért aki előrejutott a Tao megértésében, az nem fogja emberivel cserélni fel az égit, s "kívül" a dolgokkal (vu) együtt átalakul ugyan, de "belül" nem hagyja veszni saját természetét (c' ing); maga semmit sem birtokol (vu), mégis ki tudja elégíteni a (külső) kívánalmakat; gyakorta elvágtat messzire, de mindig képes visszatérni nyugvópontjához (saját nyugalmához).   Legyen kicsiny vagy nagy, hosszú vagy rövid (a külvilág kívánsága), ő mindenre készen áll, s legyenek bármily felfordultak és összezavarodottak (a külvilág dolgai), ő sohasem téveszti el számítását”4
Az érzékekkel felfogható világon túli abszolútum a Tao. A Tao a törvény, mindenek szülője, a világrend biztosítéka, a létezők fenntartóia és létrehozója. A Tao elérése nem jelentette annak kimerítő megismerését, hiszen a Tao szavakkal nem írható le, hasonlatokkal írhatjuk csak körül. Ami megnevezhetetlen, megítélhetetlen az határtalan.
A természet határtalanságát bizosítja, hogy a lét (ju) és a nemlét (wu) egymásból születik.
Lao ce alapeszméje szerint, a Tao az ősok, minden ebből keletkezett, s a világ keletkezése előtt a nemlét állapota állt fenn. Ebből keletkezett a lét, egy egységes állapot, mely létrehozta a jang és a jin kettősségét. Ahogy ezt Lao ce megfogalmazza: ,,Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást…2 Ezt kifejezi a Változások Könyvében, a kínai filozófiában szereplő Jin és Jang (Van aki szerint a Változások könyve az első taoista mű).Tehát meg van az ellentéttéte, így teljes, egész a világ, s így mondhatjuk, hogy minden egy (Brahma, Tao). Egy magyarázat szerint a Tao a Nagy Világos energia (Tai-Jang-csi) é a Nagy Sötét energia (Tai-Jin-csi) áramlásából és ezek egyensúlyából áll. Az egyensúly megbomlásából jön létre a "tízezer dolog" (van-vu), azaz a létforgatag, az örvénylés, a szamszára világa.
Ezt az ellentéteséget így fogalmazza meg Lao-ce: ,,Ellentétesség az út mozgása, engedés az út tulajdonsága. Az ég alatt minden a létből fakad, s a lét a nemlétből fakad.”2 De ezt úgy is felfoghajuk, mint hogy van egy világ a létező, amiben az emberek élnek, s van egy világ amit elért Buddha és Lie-ce, s ez a két világ írányít mindent.
S ezt a második állapotot nevezhetjük lét-nem lét állapotnak. Az üresség és a lét-nem lét kapcsolatáról így ír Lao ce: ,,Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létező és hasznot-adó a nemlétező.”1 Tehát lét-nem lét, üresség.
A Tao egyik legfontosabb jellemzője az Üresség (Wuji), az a bizonyos, a buddhista irányzatokban később sokat idézett üresség minden Út-tanításban példaként szolgál az elérendő belső állapothoz. A belső állapot filozófiai ideálja minden Út-tanításban az én legyőzése. Ez magában foglalja a vágyak, a gondolatok és az igények kiürítését (nem-munkálkodás, nemlét, nem-tudat, nem-viselkedés stb.)
Ez így szerepel a Tao Te Kingben: ,,aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettõ mögött közös a forrás, csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja.”2
Annak, aki vágyik a Tao elérésére, annak saját tudatát kell megtisztítania és kiürítenie, meg kell szabadítania az Én-tői. Ez annyit is jelent, hogy nemlétezővé kell válnia sajátmaga számára. „Semmi sem ha­sonlít a csöndhöz és az ürességhez. Csöndesség és üresség által az ember eltalál az otthonához.” 3
Az üres­ség és a csend szeretete elvezet a túlsó partra, ahol az igaz béke, boldogság, szabadság várja. Itt található az árnyék nélküli fény. Ezt így fogalmazza meg Lao ce: ,,Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad. Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen. A kezdethez visszatérés: a béke. A béke: az élet visszatérte. Az élet visszatérte: állandóság. Az állandóság tudása: világosság.”2 De vajjon hogy lehet elérni ezt a békés, állandó, világos világot.
A taoizmus egyik alapelve a nem-cselekvés (wuwei), amely arra szólítja fel az embereket, hogy ne avatkozzanak bele az élet folyásába, maradjanak szemlélődők. A Tao-hoz való igazodás alapvető attitűd, amely erőfeszítés nélküli cselekvésben vagyis, a nem-cselekvő cselekvésben az "égi elrendelés" aktív befogadásában valósul meg.
A Tao változó, de változtathatatlan és örök, ezért annak érvényesüléséhez mindenkinek a lehető legtökéletesebben kell alkalmazkodnia. Hagyni kell érvényesülni az örök törvényt ellenszegülés nélkül, a nemcselekvés által. "Hagyd, hogy minden magától alakuljon" - mondja Csuang-ce, mert még az ég is a Tao-t követi. A „nemcselekvés” és a belső aktivitás harmóniája, amelyet öntudatlanul, spontán módon, szenvedélytől mentesen, feltűnés nélkül, a természet működésével összhangban kell gyakorolni. Ha összhangba kerülünk belső tulajdonságainkkal, és a természeti törvényekkel, akkor elértük a Vu-vejt. Ilyenkor közös nevezőre kerülünk a természet rendjével, és a legkisebb erőkifejtéssel ügyködünk az alapelven. Ha a való világ ezt követi, akkor nem hibázhat. Hibákat csak emberek követnek el.
Egy kínai költő ezt így fejezte ki: ,,Nyugodtan ülni, semmit nem tenni, Jön a tavasz, és a fű kinő magától.”5. Ez a látszólagos nem cselekvés azonban belső aktivitás takar, olyan aktivitást, amely nem a világ dolgaira és folyamataira, hanem a szellemi útra, a legfőbb elvre, az egyetemes törvényre, azaz a Tao-ra irányul.
A Vu-vej állapot kifejleszti azt a képességet, mellyel örülni tudunk az egyszerűségnek és a nyugalomnak, a természetnek és a tisztaságnak. Ebből viszont egyenesen következik az a képesség, hogy spontán csináljuk és csináltassuk a dolgokat. A cselekvés mellőzéséhez nincs szükségünk előzetes tudásra, akaraterőre, sőt észre és értelemre sem, hanem elegendő, ha szabadon engedjük szellemünket, amelyet a Tao átjárva misztikus intuitív bölcsességgel hat át. Oktalan cselekvésünkkel csak megzavarjuk a mindent átszövő és mindenütt ható áramlást, amely így hamis képet alkot számunkra a világról.
"Aki a világi tudományokba elmerül, az napról-napra több vágy rabja lesz. Aki a Tao-ban merül el, annak vágyai lelohadnak. Egész addig, míg eljut a Vu-Vej-hez, a Vu-Vej elvet követve, nem avatkozik a természet folyásába, és mégis minden magától rendben megy."1 Csuang Csou szerint az ember akkor lehet csak boldog, ha kizárólag önmagáért és nem valamely cél érdekében él, ezért le kell mondania minden aktív cselekvésről, és így, a nem cselekvés állapotában (wu wei) már képes megszabadulni társadalmi kötelmeitől. Az embereknek a Tao-val kell összhangban lennie, akkor jut el az örök boldogság állapotába.
A bölcs cselekvése tehát a cselekvés elvetése. A taoisták nem-cselekvő cselekvése a tudás és az erény birtokában végrehajtott "befelé" fordulás, önmegismerés. A tiszta ész ereje leírhatatlan. De mindenki szert tehet rá, aki kellőképpen értékeli és kiaknázza az üresség, a nem cselekvés értékét.
A világlényeggel való összeolvadás érdekében mentesnek kell lennünk minden ellenállástól. Ha egyáltalán valamiről, hát akkor a taóról biztosan elmond­ható, hogy erőfeszítések nélkül cselekszik!
Lao ce szerint az erény is nem cselekvéssel-cselekszik: ,,A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik.”2 Ha az ember élete során az úton, a Tao-n jár, akkor együtt jár az erénnyel is, ami fontos az élettel, hiszen az élet a Tao. Lao ce ezt így fogalmazza meg: ,,az út-on járjon az ember,akkor közös az út-tal,az erényes közös az erénnyel,a vesztõ közös a veszteséggel. Aki közös az út-tal, az út-at elnyeri. Aki közös az erénnyel, az erényt elnyeri. Aki közös a veszteséggel, a vesztettet elnyeri.”2
Gyermekkorban bár "ügyefogyottak" vagyunk, de mindennek teljes tudatában örülünk a körülöttünk lévő világnak. Aztán kamaszkorban még mindig éppoly tehetetlenek vagyunk, de megpróbálunk végre függetlennek tűnni. Ha ebből a szakaszból is kinőttünk, felnőtté válunk. De a fejlődés legmagasabb foka nem a felnőtt ember. A ciklus végén ott áll a független, világos gondolkozású, mindent látó gyermek. Ennek a szintnek bölcsesség a neve. A bölcsek mindent tudó gyermekek. Agyukból kiürítenek minden megtanult kicsinységet, és megtöltik a nagy üresség bölcsességével, mely a Mindenség Útja.
Nem véletlen talán, hogy a kínai nyelvben használt -ce, azaz mester képző másik jelentése gyermek. Tehát a gyermeki gondolkodásúak válhatnak igazi mesterekké.
"Akiben az erény teljessége van, hasonlatos az újszülött gyermekhez. A gyermek semmit sem tud a mérges kígyóról, sem a vadállatról, sem a ragadozó madárról. A gyermek nem ismeri a veszélyt. Csontjai gyengék, vágya erőtlen mégis erősen tud markolni. Egész nap kiabál, hangja mégsem rekedt, mert testében tökéletes a belső összhang. Aki az éggel való összhangzatot ismeri, az örökké él. Aki az örökkévalót megismeri, az bölcs. Aki magában az erényt gyarapítja, az boldog. Aki a szív vágyait a lelkierőnek aláveti, az erős. Ha a teremtmények kifejlődtek, akkor öregedni kezdenek. Az öregség már Tao nélkül való állapot. Ami Tao nélkül való, az közel van a véghez." 1
Aki úgy érzi, hogy már semmilyen anyagi dolog nem teszi őt boldoggá, elgondolkozik rajta, hogy akkor vajon mi jelenheti az igazi boldogságot. Míg szegény az ember azt hiszi, ha mindene meglesz boldog is lesz, de ez nem így van. Talán éppen a nincstelenség, az egyszerűség boldogít. Ezt tanítja a taoizmus is. Ha már az anyagiasság "nem jött be" az embernek, reméli, hogy a másik végletben megtalálhatja a boldogságot, a teljes nyugalmat és a harmóniát.
,,Aki az út-at fejleszti magában, abban valódi az erény; aki fejleszti a családban, abban bőséges az erény; aki fejleszti a falujában, abban kiváló az erény; aki fejleszti az országban, abban virágzó az erény; aki fejleszti az ég alatt, abban teljes az erény.” 2
Tehát az erény együtt jár a megfelelő jó kormányzással.
Egy ókori kínai filozófiai iskola sem mellőzhette a kormányzásról való tanítást: a taoistáké logikusan következik rendszerükből. A taoista szent, a megvalósult ember kormányzása maga a Tao mintájára kell, hogy történjék, a megva1ósult ember egyesülésben van vele. Mármost
a Tao mozdulatlan, és minden magától létrejön. A Tao (az elv) mindig nemcselekvő, és nincs semmi, amit ne Ő tenne; ha a fejedelmek és királyok meg tudják ezt tartani, minden minden magától rendezõdik.
Tehát a taoizmusban a helyes kormányzás, a tevékenység-nélküliség-i kormányzás (wu si)
A taoista politika egesze arra az elgondolásra épül, miszerint a bölcs irányító rávezeti az embereket, hogy önként azt tegyék, ami jó nekik. Ha igazi bölcs uralkodik, a jó dolgok maguktól valósulnak meg, úgy jutnak érvényre, hogy az emberek mind azt állítják: Ezt mi magunk tettük. Ez tekinthető a wu wei politikai meg­felelőjének, melyet inkább Lao-ce és kevésbé Csuang-Csou hirdetett.
Az uralkodónak nem kell beavatkoznia az események természe­tes tendenciájának a menetébe, hogyha az események amúgyis öszhangban vannak az Úttal. A Tao Te King tulajdonképp a mindenkori uralkodónak szánja ezt a gondolatot, a „nem cse­lekvés" a kormányzás eszközeként ajánlva, s nem a kormány­zásról való lemondásként. Ezen ősi kínai tanítás szerint (mely a konfucianizmus és a legizmus hátterét is képezi) a tökéletes császár egyáltalán nem uralkodik, hanem a szétáradó manája - melyet a sajátságos rituális magatartása táplál - elegendő erőt biztosít a társadalmi harmónia fenntartásához.
,,A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet.Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,nyugalmasak és békességesek. E tudásból kibontakozik a sürgés-nélküli cselekedet.”2 Az igaz bölcsből áradó hatalom és energia megőrzi a társadalom harmóniáját, anélkül, hogy kormányzás­ra szükség lenne.
A jó uralkodó úgy teszi, hogy az emberek és a dolgok önmaguk által örvendjenek.
Lao ce ezt írja: ,,Ha a nép nem fél a hatalomtól, a hatalom akkor tökéletes. Ne szorítsátok ki hajlékaiból, ne rontsátok meg az életét. Ha nem nyomjátok el a népet, nem fog megvetni titeket.”2 Továbbá az egyik legszebb megfogalmazás a Tao te kingből: ,,A folyam s a tenger minden völgyi patak királya; mert alacsonyabb az ágya, ezért minden völgyi patak királya. Ezért a bölcs, ha a nép felett akar állni, a népnél lejjebb álljon; ha a nép elõtt akar járni, az egész nép mögött járjon. Ezért a bölcs felül áll, de terhét nem nyögik, elöl jár, de mégse gyűlölik.”2
De az igazi uralkodó a Tao égrehajtója a földön. A bölcs a Tao-hoz igazodik tervkészítés nélkül, tehát a bölcs uralkodó ,,aki nem mozog", aki az ég és föld közötti kapcsolatot fenntartja. " Akiben lelki tisztaság és béke van, az a világ példaképe."1 … ,, Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára legfőbb: a mérték. Csakis a mérték, melyhez korán kell kelni. Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága. A gazdag erény győzhetetlen, s a győzhetetlennek gátja nincsen. Ha gátja nincsen: uralkodni tud.”2
De vajon, hogy éljenek a tökéletes kis országban az emberek, mit tegyenek, erre is kaphatunk választ a Tao te king-ből: ,,Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés; bármily sok szerszám volna, ne éljenek vele; az emberek halálukig ne bolyongjanak messzire; ha volnának hajók, kocsik, senki se utazzék. Ha volnának vértek, kardok, senki se hadakozzék; írás helyett az emberek fûcsomókat kötözzenek; legyen édes az ételük, legyen ékes a ruhájuk, legyen békés a lakásuk, legyen boldog a szokásuk; és ha átlátnak a szomszéd országba, és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása: úgy érjék el a vénséget, halált, hogy sose jártak odaát.”2 
Tehát egy békés világot képzel el, Lao ce, ahol nem a könyvekből szerzett tudás a lényeges, s a középút filózófiája cseng ki. A Tao te king-ben mindezt kifejezik a következő sorok:
 ,,Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen. Ha fejedelmek, királyok megõrzik, minden magától rendezõdik. Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet. Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke, az ég alatt a rend teljessége.”2
A régi bölcsek szerint: csak az állandó vágynélküliség állapota tesz képessé a fenséges titkok szemléletére. Ellenben, aki nem szabadul meg a vágyaktól, csak a külső jelenségeket szemlélheti. Ezeket az elveket, a bölcs, szavak nélkül is tudja tanítani, talán mondhatjuk, hogy már abban az időben is rájöttek, amire a modern pszichológia is, hogy a legjobb tanító mószer a példa.
A bölcs a nem cselekvés útján munkálkodik. Ez nem azt jelenti, hogy semmit nem tesz, hanem hogy szükségtelenül nem avatkozik az események folyamatába. Mint ahogy a víz nem a követ próbálja félretolni az útból, hanem egyszerűen megkerüli azt. Minél kevesebbet kísérel meg az ember magából kiindulva tervezni, annál inkább követi a Tao útját: ,,Így aztán a bölcs ember (shengren) a nem-cselekvés (wuwei) tevékenységével él s a szavak nélküli (buyan) tanítást valósítja meg.” 6
A bölcsesség a mozgás, mindenki számára fontos tevékenység, a „nem cselekvés”: „Ezért „a bölcs ember, ha egész nap utazik is, nem hagyja el kocsija nehezét” S legyen bármilyen ragyogó látvány a szeme előtt, ül tovább nyugodtan, vágyaktól mentesen.”6
A legfőbb jó a békesség és a nyugalom, a Tao szavakban nem mondható ki, a taót sem látni, sem hallani nem lehet: „Ha valaki nézi, nincs mit meglátnia; ha valaki hallgatja, nincs mit hallania”. ,,A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél.”6
,,A világot megismerheti az ember anélkül, hogy kimenne a házból. Az ég Tao-ját úgy is láthatja az ember, ha nem néz ki az ablakon. Minél messzebb megy valaki a külvilági ismeretekben, annál kevésbé van igazi ismerete. Ezért a bölcs ember nem megy messze, mégis eljut a megismeréshez. Nem látja a dolgokat, mégis meghatározza őket.
Nem törtet, mégis sikerül neki tökéleteset alkotni.”1 „írja Lao-ce.
Vagy ahogy máshol írja: ,,A külső tudás az út virága, a belsõ tudatlanság kezdete. Ezért az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót, a gyümöcsöt akarja és nem a virágot, a közelit akarja és nem a távolit.”2A bölcs létrehoz, de nem veszi birtokába; teremt, de nem ragaszkodik.
Összefoglalva a taoizmust szebben, jobban nem is lehetne, mint azzal a nagyon fantasztikus gondolattal, amitot Raymond Smullyan - A tao hallgat című könyvében ír:
„A keresztényeknek, kerül, amibe kerül, min­denképpen meg kell győzniük a pogányokat és ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket meg­mentsék a kárhozattól. Az ateisták - kerül, amibe kerül - mindenképpen meg kell, hogy győzzék a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak, így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak. Míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor, vagy néhány ecset és paletta mellett. Átadja magát a tao élvezetének, és egy cseppet sem izgatja, létezik-e a tao. A bölcsnek semmi szük­sége rá, hogy bizonyítsa a tao létezését, telje­sen leköti annak élvezete."
Lin Jü-tang is nagyon találóan fejezi ki, miről is van szó: ,,A taoizmus a kínai lélek kísérlete volt, hogy a természet titkait felfedezze”. Így mi is fel fogjuk fe­dezni, hogy a taoista gondolkodás jele nagyon sok dologban megtalálható. A csendes, derűs órákban, amikor teát iszunk. Költők, festők és más művészek műveiben, amikor éreztük, de nem tudjuk megfogalmazni, miről is volt szó! A zenében. Egy mosolyban. A segítő kézben. A magányban. Amikor közel ke­rültünk egy tudatállapothoz, de nem tudtuk kifejezni, mi is volt az. Talán boldogság?
Azt gondolom, hogy megfogalmazhatjuk, hogy Tao átélésének élménye alatt azt kell érteni, hogy ember és természet egybeolvad, tehát a külső, és belső világ közötti kü­lönbség eltűnik.
A Tao rejtve marad a kicsinyesek előtt. ,,Ha az égen és a földön, a térben és az időben keressük, nincs ott, de az ég és a föld, a tér és az idő egyedül általa van megalapozva. És mégis, a keresés által megtalálható": az eggyé-lett életben. Ott pedig nem megismerjük és tudjuk, hanem birtokoljuk, éljük és tesszük. „Csak aki hallgatással jut el hozzá, és lényé­vel teljesíti ki, csak az birtokolja"3
A taoizmus olyan tan, amely elvezet bennünket az önma­gunkkal és a környezetünkkel való teljes harmóniához. Ahol a Tao érvényre jut, ott csak fény lehet. A Tao forrás­vízként ömlik szakadatlan, és minden lényt megtölt, főleg azt, aki igényt tart rá.
A Tao te king szerintem legszebb, legjobb, legkifejezőbb idézetével zárom esszémet:
,,Három kincsemhez ragaszkodom: elsõ a szeretet,második a mérték,harmadik a tartózkodás. Szeretek, ezért bátor vagyok, érték által hatalmas vagyok, visszavonulok, hát vezető vagyok.”2
 
 
 
 
1Lao-ce (ford. Ágner Lajos) - Tao Te King
2Lao-ce (ford. Weöres Sándor) Tao Te King - Az Út és Erény könyve
3Lie Ce - A Tao könyve
4 Liu An (Huai-Nan Ci) – A forrás: A tao, In:Dörömböczi János – Filozófiai szöveggyűjtemény
5 Smullyan, Raymond – A tao hallgat
6 Tőkei Ferenc - Kínai filozófia II. kötet – Ókor (shengren= seng-zsen, wuwei=vu vej, buyan=pujen)
 
Források:
Könyvek:
Buber, Martin - A Tao tanítása, Latin Betűk, Debrecen, 1996, 49 p.
Helmuth von Glasenapp - Az öt világvalllás, Gondolat-Tálentum, Bp., 1987, 524 p.
Lie Ce - A Tao könyve, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Bp. 1995.
Liu An (Huai-Nan Ci) – A forrás: A tao, In:Dörömböczi János – Filozófiai szöveggyűjtemény I., Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2008, 283 p.
Maspero, Henri - Az ókori Kína, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1978, 525 p.
Smullyan, Raymond – A tao hallgat, Typotex Elektronikus Kiadó KFT, Bp. 2009, 264 p.
Tábori László - A tao virágai - Beszélgetések a tao-ról, Katalizátor Iroda Kft, Bp. 1993,124 p.
Tőkei Ferenc - Kínai filozófia II. kötet – Ókor, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 2005, 412 p.
Internetes források:
http://www.terebess.hu/
http://hu.shvoong.com/humanities/1593877-s%C3%A1rk%C3%A1ny-%C3%BAtja/
China ABC - Lao Ce, a taoizmus alapítója http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter17/chapter170205.htm, China Radio International.CRI.
Lao-ce (ford. Ágner Lajos) - Tao Te King http://mek.niif.hu/00200/00202/00202.htm
Lao-ce (ford. Weöres Sándor) Tao Te King - Az Út és Erény könyve http://impulzus.sch.bme.hu/dome/docs/tao.html
Taoizmus – Aranyhegy alapítvány http://www.aranyhegy.com/taiji.php#wuji